❝ dunnyezó
posted 2017. február 28., kedd @ 23:52 | 0 comment(s) | ADD COMMENT
♪♫: bts - not today!! ; murders coming back - lost❀ különösebb hozzáfűzni valóm nincs ehhez a hónaphoz. ❀ max. annyi, hogy nagyon adom. ❀ ja meg erdő titka. ❀ fejből megy az egész. nem tudom, hogy ez most siralmas vagy sem. 170201: építettünk egy hóembert, akit Kolosnak neveztünk el és eredetileg A Gondolkodó alapján kezdtük elkészíteni. picit... fail. oda meg vissza voltam András szeméért eznap. egy idegbeteg vagyok és faragtam egy tököt gipszből. * egy fasznak érzem magam mert itt "hisztizek" like ... i feel like he hates me more everyday. a síneken vágtuk le az utat a kínai felé #veszélyesenélünk én: ezentúl Gyárvárosban szállok és a síneken keresztül fogok suliba menni! Jazi: addig amíg el nem üt a vonat... én: az kurva vicces lenne Beka: rábaszok egy vonatot a sírodra! én: ráhímzed?! 170204: 16.16kor beértem. felhívtam Bandit, hogy merre járnak. fura volt a hangja, de elengedtem.. amikor odaértem, felmentem a media marktba és a szemem megakadt a Gergőn és az a "SZIA, MÁR MOST JÓ A NAP!!!!!" érzés elkapott. csináltunk közös képeket a bolti telefonokon és tök jók lettek. vettünk zsemlét. ezután elindultunk a vidékibe. ott találkoztunk az Andrással, akit amint bekerült a látószögembe, lerohantam. nem sokkal a mi érkeztünk után megjött Anna, Jazi és Kamilla is. oké az eddigi társaságban még senki sem 18, mit kezdjünk magunkkal? elindultunk a delikátba. ahogy végig mentünk az aluljárón Andrásnak már csörgött is a telója. Beka hívta, hogy összefuthassunk. Bekával jött a Krisztián. a barátja. aki 19. óóóóóóóóóóó vettünk sok sört és 2 üveg vodkát. meg Bekánál még volt cumis dobozban bor. vásárlás után elindultunk a Radóra. ott ittunk. ott végem lett. ordítottunk. orron keresztül cigiztünk, amit hadd mondjak el, hogy nagyon nagyon tetszett. megjött a Kata. András mesélt egy amúgy is vicces sztorit múltjából, amikor félszemmel kerestem a sörös üvegen a lyukat egy „hol a lyuk???” kérdéssel kísérve. meg pár napja nyomta a szívemet, hogy elmondjam Andrásnak, hogy nagyon szép a szeme. arra emlékszem, hogy elmondtam. meg talán arra is, hogy még illett is a témába. de hogy mi volt a téma, arra már nem. aztán a szigeten kb. voltunk egy másfél órát, olyan negyed hat körül járhatunk. mikor elindultunk akkor jött velünk szembe a Dávid és az Ádám. ez még mindig rémlik, hogy amint megláttam, szaladtam felé, közben rámutattam és elkiáltottam magam, hogy „az ott az Ádám!” megölelgettem és happiness ???? elméletben az Anna mondta nekik, hogy engem ne hagyjanak inni, mert eleget ittam. szal amikor Ádám amint meglátta a sörös konzervet a kezemben utána kapott, s nagyon szépen leöntöttem magam. ugyanis Bandi elvesztette a fejét. még engem is orrba vágott. itt már mindenki idegbetegeskedett rajtam kívül. én tudatomon kívül voltam, azon flesselgettem, hogy „látok, de mégse!”. mondjuk, lehet, hogy egy kicsit én is kifeszültem, mert Bástyánál meggyújtottam egy cigit... Bandi torka szakadtából ordibált mindenkivel, hogy haljunk meg, kurva anyánk, semmik vagyunk és leszünk is, nem visszük majd semmire, az árokban fogjuk végezni. még messenger csoportba is kiosztott mindenkit, aztán kirakott minket a csoportból. amin amúgy. mindenki visított, miután nem volt köreinkben. én még emlékszem is, hogy egyszer szájba vágtam a Bandit, hogy kussoljon el, de nem tette. ezen kiakadván, a nekem fontosabbak 90%-a le is lépett. ott álltam az utcán és kiabáltam a többieknek, hogy hova mennek, ne menjenek el, mire ők csak annyit válaszoltak, hogy menjek vissza, ők hazamennek. én ott álltam és összetörtem. álltam és sírtam. Jazi kijött értem, megnyugtatott, hogy nincs baj, vissza fognak jönni és leültünk. amint leültem elkapott a hányinger. Kata itt nagyon segítőkészen félre kísért és mondta az instrukciókat, hogy mit csináljak. még segítőkészebb tett: „lenyúljak neked?” ezt a kérdést amúgy még megkaptam a Jazitól és a Krisztiántól is, amire csak az volt a válaszom, hogy megoldom! ez kb 19:20kor. sikeresen kiűrítettem bendőmet és betámolyogtam a többiekhez. ott próbáltam elolvasni az üzeneteket, kevesebb sikerrel. itt sztem bealudtam, mert mikor felkeltem (1 és fél óra múlva), Dávid visszatért köreinkbe. akit amúgy azzal a lendülettel el is küldtek a többiek, hogy hozzon nekem valamit enni, indok legyen annyi, hogy nézzen rám. XDDDDDDD sétálunk le a lépcsőn, Ádám háttal áll nekünk. Dávid hátba veregeti, Ádámtól egy„hogy kerülsz ide?” hangzik el. meglát engem és egy „TE, hogy kerülsz ide?” Gergő nagyon megörült nekem, meg is szorongattuk egymást, imádom a Gergőt, jófej gyerek. itt már valszeg ők is ittak valamennyit és éppen indulóban voltak ők is. szal kinn állunk, olyan 10en kéne kijönnünk. Geri (András bátyja) tartja az ajtót, rámnéz és az a "hát te? de rég láttalak!" -- itt Anna közbelép, hogy amúgy mi nem ismerjük egymást. mire én rácáfolok, hogy de! egyszer találkoztunk barantán! rögtön levágta ezek után: „ja igeeeen, tudom kivagy! az aki ott ücsörgött a padon, míg mi harcoltunk!” és kaptam két puszit. átsétáltunk a Limába, ahol konkrét bementünk, átsétáltunk az egész helyiségen, hogy aztán a túloldalt kijöjjünk. itt konfettit szórtam. Geri majdnem megvert ezért. Ádámmal nagyon elmélyültek a hajbizniszben, mert Ádámnak aznap vágatták le és szeretné megnöveszteni. ricinusolaj, méz, meg csalán sampon. Ádámtól kaptam puszit a homlokomra. itt csináltam egy hangfelvételt, amin amúgy egész hazafele úton röhögtem.... „bazdmeg, busz!!!!”... ahányszor átmegyek azon az utcán, ez az egy mondat visszhangzik a fejemben.... fun fact: amúgy? Anna csak úgy haza küldött? én meg befolyásolható vagyok és haza mentem? pedig még akartam maradni? szal ott ültem a vonaton és felidegesítettem magam, hogy Ácson vagyok. innen hogy fordulok vissza, ha ez az utolsó vonat. mi a fasz. szal amúgy nekem nagyon fasza volt az este, mondjuk szívesen megnéztem volna ahogy az András 'asztalokon táncol és felrúgja őket'. 0208 - életem: 170215: tömegsporton ki lettünk küldve, így olyan 16.50kor elindultunk a Hildbe. ott nagyon elkezdtem agyalni, hogyha már a Dávid, Gergő és még a Kamilla is megy akkor én miért ne? felhívtam anyum, hogy lehet picit késni fogok. legelső kérdése: „csak nem barantára mész?” én meg így lol? how did you know?? átvedlettünk a suliban kényelmesebb rucikba és annyira fel voltam dobódva, hogy ugráltam és cigánykerekeztem minden fele, mert eljutott az agyamig, hogy úristen. én ezt most csinálom. és csinálni fogom. és beállok. úristnn??? csak úgy elrepült az a 2 óra! mármint komolyan, kb csak egy órának tűnt az egész. nagyon sok mindent csináltunk és annak ellenére, hogy alig voltam képes a felét megcsinálni nagyon jó volt. Geri is felismert. Buti is (edző) „mély víz, lányok! gondoljatok ki egy stratégiát, formációt és hogy kinél milyen fegyver legyen!” én? döntsem el? éN??? nem igazán jött össze. várat foglaltunk el, meg védtünk is. meg volt 2 vs 10... ott ledobtak egy késsel vagy megütöttek egy lándzsával, mert a mai napig megvan a folt lábfejemen. aztán még több csapatos haaarc.. meg pároooos... egyszer pont ott szerencsétlenkedtem az András mellet amikor gyűjtöttük össze a fegyvereket, amikor a pólómnál fogva odarántott magához, hogy „akkor legyünk párban, pali!”. jót assassinkodtunk ott, mivel csak kések voltak nálunk. meg az én szívemnek az is olyan nagyon jól esett, hogy láttam a két testvért egymás mellett. meg Geri ahogy beszervezte az összes csapatot, hogy az András bandáját kapjuk szét. az a vigyor..... amúgy hihetetlen csicska voltam. de kaptam két ölelést tőle, ami vigasztalt lol. mert amúgy nincs jobb időtöltésem hétvégén, mint hogy sörös üvegeket mosogatok, mert Andrásnak ajándékozom őket. miket meg nem csinálok neki. és még csak válaszra sem méltat :( kitalált amúgy egy fasza ötletet, hogy vihetném el neki, de valszeg elfelejti, szóval majd... szerintem lassacskán becipelem majd neki. meg a jószívem. 170223: * how/why do i get so damn excited about everything he says? nem tudtam mit kezdjek magammal, így benn maradtam, néztem ahogy a fiúk kondiznak, utána elindultunk a mekibe. még indulás előtt, ahogy vettem fel a táskámat kicsúszott a kezem és szépen behúztam magamnak egyet. vicc az, hogy még végig is néztem, mert tükröződik a szekrény. Dávid a kondiban hagyta a fülesét, amit az utca másik végén realizált. visszafutott érte, megvártuk. csapó kettő, induljunk el. elérkeztünk a mekibe. vettünk sok krumplit és lementünk a Rábapartra. közben sokat hülyéskedtünk (mint rééégen) és nagyon jól éreztem magam, főleg abban a 16 fokban. * tudok huhogni a nyelvemmel.
170228: már a reggel nagyon jól éreztem magam, mert Andrással együtt tudtam csinálni dolgokat tesin és lol???? adrenalin?? maybe??
Ádámot is láttuk táncolni. heart eyes.
és megint voltam barantán!!!!!! és eskü, ha ilyen kedvvel jövök haza minden kedden, én akkor nagyon jól leszek, mert most is csak úgy kicsattanok.
ugyanúgy nem csináltam semmit. mondjuk.
max azért maradtam "egész" sokáig életben, mert mindenki leszart, valszeg azon az alapon, hogy rámnéznek és már kinyírtak. xDDDDD
lábon találtak nyíllal és bedagadt és belilult. én meg hihetetlenül imádom, hogy ott van. Matyival is ""bírkóztam"" ami szintén jó volt, mert ott se tudtam, hogy mi merre hány méter. azt is élveztem, mert csak úgy odavágódtam a szivacsnak ahogy fogta, és a lábam helyét kicserélte a nyakaméval.
Dávid álla is felszakadt még edzés előtt, mert neki is volt egy konzultációja egy pajzzsal.
András is kedves/aranyos volt, hogy odajött néha, hogy mizu, meg vagyok-e, minden rendben van-e, mert amúgy én csak ott sopánkodtam, hogy milyen csicska vagyok. XD
i've got to hold his hand too.
a következő heti edzésre mindenképp mennem kell, mert András fogja tartani szal röviden, össze kéne írnom egy végrendeletet.
❀ most meg kiagyaltam ám, hogy hogyan leszek két hét múlva hétvégén, de "nagy" dilemmákban voltam. kiokoskodtam.
❀ anyways! mindenki vigyázzon ám magára!!! bye!!
❀ (több dolog nem jut eszembe, de másnap tuti fog, mindegy!)
Címkék: i saw him naked ❝ i love him too much
posted 2017. február 1., szerda @ 21:32 | 0 comment(s) | ADD COMMENT
♪♫: eminem - till i collapse ; garmarna - herr mannelig ; wardruna - fehu ; wardruna - heimta thrus ;❀ will use '❀' for a note, will use a '*' for a quote from journal, from now on. (170130) !!!!! ❀ imádom, hogy mindent nagy részletességgel írok le, de miközben írom, újra és újra átszoktam élni azokat a dolgokat/érzelmeket amiket akkoriban, így ez nekem egy nagyon nehéz bejegyzés volt......... (és ha már leírtam, nem volt szívem kitörölni) ❀ „ezt ők jobban eltudnák mesélni, meg kéne őket ismerned” - amúgy nagyon sokat mesélt magáról, meg hogy miket hülyéskedett haverjaival és ennél a mondatnál elvesztettem a fejem. annyira nagyon benne lennék, hogy megismerjem őket...... ❀ a journalomból fogok tájékozódni/idézni, szal lehet tényleg.... elég letargikus lesz ez a dolog. ❀ „i should stop blogging” - ugye nem........... 170101: what a nice way to start a new year: amikor felkeltem, láttam Beka feltöltéseit az újévéről, Andrással (nameg persze másokkal is de na). i got upset yet again that i didn't get invited, but whatever, nevermind, lehet jobb is. utána csak azért éreztem rosszul magam, mert nem csináltam meg semmi sulis dolgomat és alig vártam, hogy kirúgjanak. 170103, kedd: első sulis nap szünet után. tesi nulladik. András fekszik a padon a radiátor felé fordulva. odamegyek, hogy 'gyere kelj fel!' amire hátra néz, meglát és egy „Anitaaaa, hiányoztál!” hagyta el a száját. then he hugged me és úgy álltunk olyan egy-két percig, közben mesélt, hogy mizu vele és awwww i felt good... * i did miss him bUT HIM. did he??? nap közben én már nem emlékszem mi történt, de ahogy olvasom nem voltam túl jó bőrben. viszont! végre tudok nyomtatni és csomó screenshotot, üzenetet, postot kinyomtattam amit be is ragasztottam. that i need you (161213) one still gets me... más nap egy olyat álmodtam, hogy egy csavarral végig szántottam a combomat. azutáni nap meg párnának használta a lábam... és a mosolya... he didn't cover it... i love.... műhelyben egymás mellett ültünk és beszélgettünk is. és bemagyaráztam magamnak, hogy nem érdeklem őt többé. (az Beka könyvecskéje! engem és Andrást ábrázolja haha) 170106, péntek: reggel kaptunk tesi tanártól 3 doboz érmet, azzal, hogy csináljunk vele azt amit akarunk. say no more. szét osztogattuk az egész iskolában és matektanártól is kaptunk dedikált érmeket. ebédnél ettem a sütit amit kaptunk. finom volt, Gergővel is ott beszélgettünk. leharapok egy falatot, rágok és egyszer csak annyit érzek, hogy a fogszabályzóm drótja kilóg a számból (nem az egész, de szépen kinyomtam). like ok. most mit csináljak????? mindegy is, a lényeg, hogy heves chatelések között elintéztem, hogy irodalom doga után lelépek. a doga csoportos dolgozat volt, még az előadásos csoportokkal. (én, Dominik, Ádám, Barni) nézzük az első feladatot, szavakat kell beírni a szövegbe, de lövésünk sincs. Ádám csak nagyon finoman tudatja velem, hogy amúgy, előttem van a telefonom. hát hogy ez a gyerek milyen okos! beírtuk a témát és a feladat deadass, szóról szóra a wikipédia volt. azon visítottunk egész órán. amúgy Ádám mostanában tök jó fej wtf. 170110, kedd: i was really really really upset, i felt really annoying. talán aznap amúgy nem is beszélgettünk? i don't remember. * reggel András még egy karambolban is volt.................. * i should just accept that he hates me and doesn't care at all.... i make myself feel bad? ígyhát amúgy végig bőgtem az egész tömegsportot. tanár is odajön, hogy mi a bajom, ki bántott? Gergő is eléggé ki volt feszülve aznap, tanár meg oda ment először, hogy "te bántottad?". én meg így nézek??? tf!!! no!!! he didn't do anything, leave him. aztán mintha levágta volna és az Andráshoz ment oda, hogy "akkor te voltál!". ott ugyanúgy leintettem, hogy ugyan, András meg csak mondogatta, hogy igen, ő miatta sírok like...... anyways, i really did cry the whole thing és egyszer amikor András odajött, megfogta a két vállam és mintha abban a pillanatban minden megmaradt erő ami volt bennem, elszállt volna és olyan voltam a kezei között mint egy rongybaba. a kezem is reflexből indult, hogy megöleljem, de aztán hagytam lógni a karjaim. tesi után mivel csak a cipőmet kellett felvennem, csak úgy elrohantam. minél előbb haza akartam jutni. fújt a szél, hideg volt, így kapucni volt a fejemen. egy kereszteződésnél András behajolt a képbe, hogy „mi baj, pali?” nem mondtam el neki, mert nem tudtam ott megfogalmazni. elkísért a vonatomhoz. „emlékszel, amikor itt baszogattunk, hogy mondd el? na, azok az idők elmúltak, szal ha akarod mondd el, meghallgatlak.” így hát nem mondtam meg, ő nem tudta meg, de azt megbeszéltük, hogy majd leírom ❀ legalább megérkezett pár cuccom amit rendeltünk!!! mostanra már csak 1 dolognak kéne megérkeznie. 170111, szerda: reggel a cuki kallerrel találkoztam és !!!!!!! olyan rég láttam, nagyon örültem neki. Győrben találkoztam Bandival, aki Dávidot várta, így együtt mentünk suliba. mint megtudtam, gyúrni mennek be, azért vannak itt ilyen korán. suliba amint beértünk,,,, nem is tudom mi bajom volt, de olyan voltam mint egy koala... i literally hugged him and i couldn't let him go... and he just let me do it... which is nice... bárcsak... most is így lehetne....... itt röhögtem nagyon sokat a joghurton. meg egy bébiorángután is vagyok. szóval amíg a fiúk edzettek én ott ültem és írogattam a tegnap ígért cuccot. közben egyszer András hozzám szólt, hogy „amúgy mit akartál mondani tegnap? kurvára irritál...” amin egy kicsit vigyorognom kellett, mert ezek szerint érdekli mi a bajom... aww... most írom, mindjárt meg tudod. művtörire ő hozott prezentációt a vikingekről. előtte, hogy ráhangolódjunk, hallgattunk svéd népdalokat, meg olyan zenéket amiket akkoriban csinálhattak. közben András ott mesélt a Vikingek c. sorozatról, meg hogy mennyire szereti ezt az egész kultúrát is és nézzem meg ha érdekel. he was so passionate about it and i WAS!!!!!! so heart eyes!!!!!! yes!!!!!! i got so excited. majd nagy nehezen összeírtam, mi is lehetett a bajom. ő meg elolvasta. itt megkérdőjelezte, hogy biztos róla van-e szó én meg így..... why wouldn't it be........ aztán csak elment..... * why :-)) do i do :-)) this :-)) every fucking time :-)) stílustanon mondjuk nem volt tanár, így egy másik berakott egy 25 perces videót, hogy nézzük meg azt. nem igazán figyeltünk oda, mert András elvette a telómat, hogy képeket csináljon és egy jó 10 percig csak magunkról csináltunk képeket, meg felpakoltuk instámra and i was so happy. 170112, csütörtök: * i'm sorry 32x. literally. 32x leírtam. de csak mert i'm horrible. i am sorry. he saw me cut so..... he came, told me that 'do you remember what did i say about this?' and didn't talk to me any more.... he didn't let me touch him any more..... i'm sorry. please don't leave me.... things changed here..... so much.... * i am sorry that i am clingy, boring and problematic szóval műhelyben ott voltunk... és egyszer csak ránéztem és elkezdett feszíteni a mellkasom. elkezdtem fújtatni. megszédültem, így gondoltam, hogy iszom egyet és odamentem a táskámhoz. de mire odaértem hihetetlenül szédültem és elkezdtem lihegni. lefeküdtem a földre, eltakartam az arcom és már csak zihálni voltam képes. még mindig visszacseng a fülemben Jazinak az „Anitával mi van?” mondata. András odajött és megnyugtatott. to be honest, not only me, but everyone else in the room knew, only he could do something.. haha.. im ridiculous.. viszonylag elég hamar megnyugodtam, kaptam inni és csak nagy nehezen tudtam vánszorogni A-ból B-be, annyira legyengültnek éreztem az izmaim. was this a panic attack? 170113, péntek: * i love him a bit more everyday. * meg amúgy egész vicci, mert kb 3 lány rohangál most András után. (én, Anna, meg a Kinga. Anna az exe. Kingát csak megakarja fektetni. én meg csak vagyok.) hát nem egy tökéletes nap arra, hogy kiszúrjam a fülem? idegrendszerileg is tökéletes állapotban voltam. ott ültem egy órán át, mert előttem volt egy lány csapat, amiből kettő szúratott fület. amíg az egyiknek szúrták, a másik fel-alá császkált, ki ment levegőzni, annyira izgult. itt azért néztem, hogy... ennyire nem para, de kinek mi. még engem is megkért, hogy menjek előtte, annyira félt? de piercinges bácsi leintett, szal csak később kerültem sorra :( én egyedül voltam ott és egyátalán nem izgultam. lehet azért mert egy fogszabályzó után vagyok? vagy egy rook után? vagy csak ha hagytam volna az agyam bajait kibontakozni, se fájt volna jobban? anyways, egy tragussal lettem gazdagabb. silverből akkor jöttem ki, amikor a vonatom indult, szóval várnom kellett egy órát a következőre. nagyon unatkoztam, szal ráírtam Andrásra, hogy mizu, plusz azért is mert nem beszéltem vele egész nap, hiányzott. akkor még nem igazán tetszett, de neki igen... heh... * does he still feel the same he did on 161212...? 170116, hétfő: „don't touch me.... please.” that sentence is everything i never want to hear, because i am someone, who when i'm talking with somebody and/or feel really attached to, i touch their arm or something for... physichal contact...??? szóval így, elég nehezen tudtam szót váltani vele... * what should i do. how should i feel. or act. i really do not know. műhely fele, bementünk lidlbe, (mondjuk suliban is) reflexből fogdostam, amire ő állandóan elrándult előlem. műhelyben bekamuztam, hogy lehet megvisel ez az egy óra alvás, ígyhát lehajtottam a fejem, pihizni. előtte odaadtam neki a fülhallgatómat, ami azért is esett jól mert legalább ennyit beszélgettünk. na de ott ültem mellette, és haha guess what did i do! bingo! i cried! kiültünk erre a kis párkányra, ő bekapcsolta a herr manneliget (↑), meggyújtottuk a cigieinket (who remembers when i said i won't give him a cig, like, ever? how things change) és próbáltam összekaparni a gondolataimat, amikor megkérdezte, hogy „miért sírtál?” azért, mert 1) i need to touch you, i am sorry. 2) i want to talk to you, de nem tudok miről. most már félek. 3) i. love. you. and it hurts that i can't be with you nowadays. 1)-re válasz: ha kell akkor hozzáérhetek, elmondása szerint. itt rögtön elkezdtem taperolni, meg megöleltem egyszer, 'cause I NEEDED TO 2) „miért nem tudsz beszélni?” 3) „durva vagy...” és csak megrázta a fejét. i am so damn curious what did he mean by this...... probably can't believe that i'm serious. vagy elhiszi, de hülyének tart, hogy miért tennék ilyet, hogy pont őt. i don't know. aztán át parkour-oztunk a korláton túlra, veszélyesen élünk. it was nice, i felt so much better after that. mikor elindultunk befelé, akkor is megöleltem egyszer, because i need it. and while i did so, i told ilusomuch and haha i am rrrreally cringey right? :-) miután bementünk ezeregy dolog eszembe jutott még amit elmondhattam volna (like sorry for being a burden, and annoying you, meg az, hogy ő hogy érezhet), de akkor leblokkolt az agyam. ezeken a napokon általában 4kor végzünk. most csak úgy elakart rohanni, de i needed a goodbye-hug too, szóval gyors utána szaladtam még... and all he said was „please... don't come with me, please.... please, please, please...” well, i didn't plan to, but now i won't, for sure, i got scared... * i can't leave him alone, i am his shadow.... ❀ amúgy az a képek régebbiek, de előkerestem, hogy ellehessen képzelni ezt az egészet. első három kép Bekától van! köszönöm! cr. 170117, kedd: * ok so i'm a clingy bitch and i should stop. im annoying and what i do is freaking awkward. i should let him have space and wait for the time he is better and comes. if he comes. he's the world to me, and i might cry a lot because of it, but I HAVE TO LEAVE HIM SPACE!!! megint odaadtam neki a fülesem. amikor elvonul és zenét hallgat akkor tudni, hogy nagyon ideges/baj van. én nagyon szívesen odamennék hozzá, de csak zaklatnám, szóval mostanában csak távolról... nézem... ahogy szétmarcangolja magát. nap végén visszaadtam a sapkáját, én meg visszakaptam az én dolgom. cserekereskedelem 170118, szerda: hajnali egy órakor felébredtem, megnéztem az értesítéseimet. a telefon fényében láttam egy sötét foltot a hüvelykujjamon. jesus, ez vér. hol vérzek. mármint véreztem, mert száraz. wtf. felülök, párnám véres. fülemhez kapok, az egész körben olyan volt. még előző este/nap elhatároztam, hogy akkor békén hagyom, ha van kedve beszélgetni akkor odafog jönni. i feel it. hopefully. Gergő csinált egy fonatot a hajamba és nagyon nem volt kedvem kiszedni. egészen 21.-éig benne volt hehe. amúgy mostanában Gergő nagyon feltud vidítani, nagyon köszönöm neki. * hányingerig idegeskedem magam * boldog android figura = egy templom alaprajza * ikerablakok = ikeás ablakok mondjuk még mindig szíven szokott ütni az, hogy én nem tudom megmosolyogtatni/nevetetteni. meg hogy nem vagyok neki olyan fontos. haha. új grafika feladat pedig az, hogy csináljunk egy film plakátot. ami elég nehéz, hogy egész életemben láttam kb 8 filmet. meg ami még szétmorzsolta a lelkemet, hogy megint szóba került, hogy kiakar menni Dániába... és... hogy max 3 évig láthatom még. that is really something that hurts. este megnéztem 8 részt a harmadik évadból is és ???? i am speechless, what is this season!!!!!! tényleg itt indul be minden, annyira össze vagyok zavarodva, nem is tudom kinek a pártját fogjam. nem tudtam napirendre térni felette, de terveim szerint mégsem reggelig néztem, csak 2.30ig. 170120, péntek: de hogy ne legyen nyugtunk! 5:42kor keltem fel, 46kor indulnom kell, hogy ne késsem le a vonatomat. ígyhát nem kentem ki magam és szaladtam. 7kor értem be az iskolába. lementem a festőbe. egész családiasan voltunk ott: András, Beka, Zsófi, Dávid. Andrásnak egy nagyon menő hímzett ingje volt. köszöntem neki, megdícsértem, félve még végig simítottam a fejét is, mert előző nap letolták neki és csináltak neki pár fonatot. leültem (kind of) mellé. szólt a wardruna, hangulatos volt nagyon. bambultam és egyszer mintha fejbe vágtak volna elkezdett forogni a világ. éreztem, hogy megpiszkálja a lábamat és ránéztem. jól vagyok, csak megszédültem, szorri! pár perccel később... mondjuk úgy, hogy nagyon úgy látszik, hogy megviselnek amúgy az elmúlt hetek dolgai... mert... amikor újra ránéztem, elkezdett feszíteni a mellkasom és egy kicsit hányingerem volt. you know where are we going from here, right? hátrahajtottam a fejemet és megpróbáltam mély levegőket venni. itt felismertem, hogy baszki, ez olyan mint múltkor. felnéztem, leraktam a telóm, egy „jaj ne...”, a kezemmel megint eltakartam az arcom, lecsúsztam a széken és elkezdtem kapkodni. András megfogta a vállam és elkezdett nyugtatgatni. „nincs semmi baj” „nagy levegő. hosszan szívd és hosszan fújd.” „fázol? kérsz inni? leakarsz feküdni? reggeliztél már? fáj valamid?” „hogy érzed magad? olyan mint múltkor?” kinyitotta az ablakot ami alatt ültem is. Beka addig hozott egy bögre vizet és egész megnyugodtam. megittam mindet ami a pohárban volt és mintha ezzel le is zavartuk volna. 1-2 percre rá újra elkapott ez az egész. András ezúttal lefektetett a kanapéra, lelazította az izmaim, megmasszírozta a kezem, mondta mit csináljak, simogattak... amíg András keresett valamit amivel letakarhatták a szemem, hogy ne zavarjon a fény, Beka jött oda és amint hozzám ért összerándultam. olyan hihetetlenül megijedtem, mint egy jumpscare-nél. i only relaxed under his touch.... „fáj valamid?” „nem, csak félek!” „mitől félsz?” erre nem válaszoltam, mert akkor elment volna és akkor minden még rosszabb lett volna. mondta, hogy feküdjek az oldalamra és húzzam össze magam. leült mellém és úgy nyugtatott tovább. az egész testem remegett, de nem azért mert fáztam. betakart és mondta, hogy maradjak itt és aludjak egyet. kattogott az agyam, i didn't want him to leave. ez mind 7:10kor. Zsófi elmondása szerint 8:15kor szóltam neki, hogy oké, most már egész megnyugodtam. előtte még párszor majdnem rámjött megint, de András elment órára és nem akartam a Zsófit szivatni ezzel, szal András szavaira gondolva próbáltam nyugiban maradni. (Bekától megtudakoltam, hogy ő is addig kérdezgette Bekát, hogy ott hagyhat-e engem, amíg fel nem értek) meg amikor felültem észrevételeztem, hogy aludni is tudtam egy kicsit. félkor elindultunk a termünkbe. lepakoltam, lementem büfébe nyalókáért, hátha jobban leszek, de nem ízlett. amint felértem, magyar tanártól hallom, hogy hív, mondom the fuck? a torkomnak ugrott, hogy mi az, hogy nem küldtem el a motivációs levelet, még facebookon is írt (amit délután megnézve este fél tizenkettő körül írt, kommentben). most buktasson meg, ásson el vagy mit csináljon velem? hezitálás nélkül az ásson el-t válaszottam haha! az egész iskola ezt hallgatta, engem meg csak igen érzékeny állapotomban talált meg. még matek tanár is megkérdezte később, hogy miről veszekedtem Führerrel. ❀ milyen egy idegroncs lettem már, két hét alatt kettő roham. nice. ❀ megkaptam András hajgumiját tho... 170127: tegnap rájöttem valamire. to him i am probably like my mom to me. which is not good, bc even if she didnt do anything like 99% of the time i get so freaking mad like @ me chill perhaps. he texted me though... i almost fainted 170128: de amúgy nagyon faszán eltökéltem magam eznap, hogy már pedig én present leszek az életében, meg igenis hiányozzak neki, szal imma be like i was régen és majd beszélgetek vele és hülyéskedünk éés és ja bazdmeg mert kell nekem az az 'i need you'-s András. (170201: he saw the screenshot i printed out and wanted to burn it, can i just like, die?) 170130, hétfő: előző hét szerdáján (25.) belázasodtam, ígyhát arra a hétre off lettem. egészen vasárnapig rohadt szarul voltam, fetrengtem, aludni nem tudtam, melegem volt, hol nem, gyenge voltam. szombaton elhatároztam, hogy holnap meggyógyulok, mert suliba kell mennem. sikerült is, Andrást is utolértem a vikingekben. and hly shit that paRT IS SO EPIC na szóval na, hétfő. beértem suliba, majd beájultam, mégse voltam olyan jól mint hittem, de minden fasza, mert András is megölelt és jó volt. nem is tudom olyan...... Beka másfél óra múlva beállított egy üveg vodkával és egy liter narancsléval, mondván, hogy következő szünetre keverjük be??? like ok sure.
(pisi pajtik na)
most vagy én nem bírom a piát, vagy még mindig betegecske voltam, de hamar beütött és geci vicces volt, mert mindenki azon vonyított, hogy én mennyire kész vagyok. mondjuk... nem csodálom, egy kibaszott cirkusz vagyok."már nem szédülök!" - kiáltottam, ahogy nekirohantam egy ajtónak. also András kedvenc momentje. csapattam eminemre; próbáltam a beállítást rajzolni, kevés sikerrel; "ha a tükörképemmel nézek farkasszemet akkor ki győz?" "hát figyelj, én, mert én irányítom mit látok a tükörbe, right?" ; tölöttem cigit; idegbetegeskedtem, le lettem cukizva, minden király volt. olyan 2-3 óra után már kezdtem tényleg-nem-szédülögni, ami megviselt, mert jól esett, hogy mindenki rajtam vihog, meg én is viccesnek éreztem magam és Andrással is tök faszán beszélgettem (végülis én nagyon úgy éreztem) és ja, szal amikor kiürültem akkor mélyzuhanás lett a vége. aztán műhelyben kimentünk, és jesus....... his eyes are so pretty i can't get over it. i wanna tell this to him too oooooooooo ANDRÁSSAL MEG fogadtunk és most a vendégem egy pálinkára lol amúgy az első képen adom Ádámot, same# 170131, kedd: nem is tudom már mi volt, de ebédnél megvitattuk Danival, hogy disznóuralom lesz. úgy fognak tartani minket, mint mi őket. ha hagyunk maradékot ebédnél, azzal nekik segítünk, mert ők kapják meg a maradékunkat, erőre tesznek szert. vegánokkal lehet szövetségesek. ebből filmet kell forgatni: a disznók kora; disznó uralom; egyedül a disznók ellen. prepare yourselves! lehet, hogy a holnap már nem jön el! tömegsporton egy seggarc vagyok/voltam, mert ahányszor Kingára nézett az a hülye, belőlem áradtak a tüskék meg a fekete energiák, de amúgy meg tök faszát játszottunk, meg egy csoportban is voltunk, rohadt közel is volt hozzám, figyelt is rám, szóval tényleg csak egy farok vagyok és/mert hihetetlenül zavar ez a dséfhségjksdf dolog. idk what is happening. fasz. na. vége. enivéjz baranta/haza fele menet Andrásnak nem volt rendesen felhúzva a cipője, amire Dávid megkérdezte, hogy akkor már miért nem mezitláb megy. 1) "egyrészt mert Anita pofánbaszna." 2) ... hát itt hevesen ordibáltunk egymás szavába, így a választ a "mert hogy nem vagyunk még remeték!"-et mondanám. itt elkezdtük ragozni, hogy uuu próbáljuk már ki, meg hogy hol lehetne és így viccesen jött ki egy olyan, Andrástól Dávid felé, hogy egy "21. század! ha te lehetsz lány akkor én lehetek remete a Tescóban!" amin amúgy fenn akadtunk, Dávid fasz nézetei miatt :-) pedig mi geci vicces már ez a mondat na. mostanában amúgy úgy nevetek, hogy 'hihihi' amire András egy két napja rákontrázott egy hihih-ITLER-rel és ez is. rohadt vicces. majdnem elüttettettem magam és meg sem hatotta a fiúkat! what the heck! "ennyit számítok?" ...igen *pout* szeretleeeek *hugsme* aztán amúgy nagy errorok között beültem barantára is, ha már lekéstem a vonatomat. az edző felismert és odajött hozzánk és elkezdte mesélni, hogy mit csinált ma. amin nagyot röhögtem, mert amúgy a moziba pályázott meg egy helyet ésssss ez a beszélgetés is addig fajult, hogy nekem felkerült a bakancslistámra egy olyan, hogy egy szemeteszsákkal baktatunk majd a hátunkon este, az utcán, majd eszünk belőle, mert popcorn ''''maradék'''' van benne. lol. (mert ő zárna és a hátra maradt dolgokat elkéne vinni, ezt hajnali 2kor.) amúgy a végén kedvet kapok a barantához csesszétek meg. nem kéne. vagyhát de, de mégse. Címkék: from my tracker: ebben a hónapban kétszer annyiszor akartam meghalni, i also saw him shirtless!!!!!!!!, mint 2016-ban egy hónapban, that is something. |