❝ 2016 Italy
posted 2016. március 21., hétfő @ 03:24 | 0 comment(s) | ADD COMMENT
♪♫: bts - 고엽 törekszem minél szebben fogalmazni, akár csak az előző posztban, arra még mindig büszke vagyok! 160310: mivel még betegeskedtem ezen a napon, egész megszoktam, hogy nem kellett mozognom. délután összepakoltam, idegeskedtem azon, hogy mit hagyhatok itthon. este tízkor elindultunk és valahogy ez az odaút jobban megviselt mint amikor angol földekre utaztam. nem tudom mi történhetett velünk, de mindenki maximum 3-5 órát aludt. 160311: reggel kilenckor megérkeztünk Velencébe. Olaszországban még a víznek is más a színe! de az a gyönyörű kékeszöld. a csapattal elmentünk a San Marco térre, ahol megbeszéltük, hogy két csapatra osztjuk magunkat. aki az Akadémiába akar menni az 11-re érjen vissza, aki meg nem az mászkálhat a városban (azoknak fél egyre kellett visszajönni). én az utóbbit választottam, elbűvölő volt látni a gondolákat, ahogy a híd alatt áthajókáztak. valami mégis fura a városban és ez a varázslat az, hogy nincsenek buszok és autók, se utak. mondjuk azok helyett a város egy kész labirintus. sikátorból sikátorba érsz, néha van egy kisebb tér, hogy fellélegezhess. többször találkoztunk ismerős arcokkal. 11 óra körül, amikor az utolsó ismerős csapattól is elszakadtunk, úgy döntöttünk Adrival, hogy lassacskán vissza kéne menni, mert eléggé befolytunk a város belsejébe. na mi sem egyszerűbb! egész nyugodt voltam, néztem az Al Academia táblákat, hátha odatalálunk a többiekhez. rövid időn belül azokból se láttunk többet. isten igazából csak akkor kezdtem beparázni, amikor egyre jobban fogyott az idő és kb csak fél óránk maradt visszatalálni, ugyan mi még mindig nem tudtuk hol vagyunk. nem is attól, hogy úristen, elvesztünk külföldön, hanem attól, hogy úristen, Tibi bácsi lefog minket cseszni! utolsó reményünk egy öreg pár volt, térképpel a kezükben. már meg sem kérdeztem, hogy “Parla inglese?” csak úgy rájuk törtem, hogy “excuse us, please help, we are very lost” megesett a szívük és kérdezik, hogy “what's wrong? where do you want to go?” csak annyira emlékeztünk, hogy egy nagy téren voltunk, ami szép volt és nem tudjuk a nevét. tehát a következő volt a válaszom, amit abban a szent pillanatban még nem fogtam fel, mekkora hülyeséget mondtam: “to that square... where... the ships are!” (... Velencében.) nem értettem, miért nem értik mit akarok. pár másodperccel később rájöttem, hogy olyan szép volt az a tér, hogy csináltam képet róla, szóval gyorsan megmutattam nekik. elkezdik, hogy “Ooooh! Piazza S. Marcooo! Yes, you are very close!” lényeg, hogy visszataláltunk, bekönnyeztem mikor ismerős arcokat láttunk és azután csak olyan emberrel mentünk el bárhova is aznap, aki tudta a visszautat. olyan négy óra alatt elértünk a szállásra (a hegyekben laktunk) és az is nagyon szép volt. a legelső és utolsó dolog amit betámadtam az ágy volt. 160312: reggel késve keltünk, ezért nem maradt túl sok minden reggeliről. 8-kor indultunk az állomásra (the hills are wonderful), 9-re értünk oda. egy órával később pedig megérkeztünk Firenzébe! ott körbesétáltuk a dómot, ami gyönyörű és hatalmas volt (mint az összes többi épület). olyan dél körül bejutottunk az Uffizibe. a szobrok hihetetlenül le tudnak nyűgözni, ez most is így történt. 2 órát bolyongtunk a múzeumban, majd 4-kor mentünk be a Pitti Palotába!!! lábaimat is lesétáltam a helyükről. olyan negyed tízre visszaértünk a hotelbe, de csak éjfél körül mentünk aludni amit másnap reggel meg is bántunk. 160313: az egyik kedvenc napom volt!!! ekkor mentünk Pisába. az idő fantasztikus volt, 2 óra szabadidőt kaptunk, hogy körbejárjuk a dolgokat amik érdekeltek. a ferde tornyos pózolások sem maradhattak el. megnéztük a standokat, találtam egy nagyon aranyos kalapot, de 15€ volt így nem vettem meg (még azon a délutánon megbántam ) viszont egy kalandra fel!-es pólót és egy ferde tornyos kulcstartót vettem ajándékba. Luccában pizzára vadásztunk (nem ízlett), meg toiletre. volt egy utca, ahol sorba álltak a magnólia fák. én meg ezen az úton amúgy nagyon beleszerettem abba a virágba, gyönyörűszép. 160314: reggel összepakoltunk, megreggeliztünk és indultunk haza. a délelőttünket utazással és Padovában töltöttük, ahol megnéztük a bazilikát meg elakartak vinni (2 km-rel arrébb) Giotto freskókat nézni, but i was like it's too far away, oda nem megyünk. szal ugyancsak császkáltunk a városban, ettünk finom pizzát!!!! fagyiztunk is, ültünk a főtér körüli víznél, az idő ugyanúgy zseniális volt, i felt the happiness sprade in me. még a Zsófiékkal bementünk szuveníresekhez, hogy vegyünk ajándékokat, végülis utolsó esélyünk volt. nézelődök, mert már a 4. boltba ugrottunk be, amikor megláttam egy Colosseumot. én mindenemet eldobtam, lekaptam a polcról és rohantam a pénztárhoz, mert anélkül nem megyek el innen. (meg is érte megvenni, im still so emotional) ((i bought it for my dad))
fél egykor elindultunk haza, tűzött a nap, szóval behúztam a függönyöket és aludtam.
három órakor arra kelek, hogy kattognak a fényképező gépek meg sok a “hűűű” meg a “huuu”
elhúztam a függönyt és az Alpok tárult elém. megtudnám szokni, ha ilyen gyönyörű helyekre kelek fel.
u.i.: amúgy az összes hely szavakba önthetetlenül nagy volt és szép, azt egyszerűen látni kell a két saját szemeddel. szóval, ha vagytok olyan szerencsések, mint én, menjetek bárhova, lássatok! and make memories!
Címkék: adventures, i am so thankful to my parents |