❝ rome 2017
posted 2017. július 21., péntek @ 21:25 | 0 comment(s) | ADD COMMENT
♪♫: wardruna - hagall❀ oké. this journey was from june 9 (fri) - june 13 (tue). ❀ egész úton sunyi képeket csináltam Andrásról and i love them all. ❀ meg is lettem szidva érte, hogy miért nem vagyok képes szólni. ❀ amúgy ezen az úton lett az a story, hogy András = Napocska. én meg a napraforgó. ha eddig nem tűnt volna fel, pl instán. mivel ő volt a párom, nekem rá kellett figyelni, neki meg rám. az utóbbi kevésbé teljesült, de én milliószor elkezdtem a tengelyem körül forogni, hogy „Napocska? Napocska hol vagy?” ❀ egyszer Szasza (tanárnő) meg is jegyezte, hogy mennyire aranyosak vagyunk és mennyire filmet kéne ebből csinálni, mert Napocska a mozgólépcsőn ment, én meg a sima lépcsőt használtam és egymás mellett mentünk és egymást figyeltük. 0608: rövidített órák voltak. azaz délben végeztünk és rendkívül elveszettnek éreztem magam. lepakoltam a koliban és egészen 19:55ig vissza se mentem. (nyolcra vissza kell érni lolol) voltunk Aranyparton fürcsizni Luckáékkal, oda vissza rohangáltunk a városban, turiztunk, mekiztünk... aludni olyan negyed tizenegy körül mentem. kettőkor keltünk, ugyanis háromkor indulás volt Olaszország fele. oké. 0609: hajnali három. András sehol. kezdek megijedni. hol a faszban van? elaludt vagy watafak? jó, semmi pánik, hívjuk fel. 3:02. kisípol. 3:03. síp. 3:04. síp. bemondóban sorolják a neveket, csak ő hiányzik. senki nem tudja merre jár, én meg egyre idegesebb vagyok, hisz elméletben akart jönni. ki is van fizetve. akkor mégis miért nincs itt? 3:05, hívom Hannát. ő felveszi, nagy nehezen belenyög. nincs nála az András. AKKOR HOL VAN? 3:07. síp. ebben a percben kétszer hívtam fel. 3.08. síp. rászólok Bandira, hogy hívja már fel ő is, mert nekem baszik felvenni. 3:10 síp. 3:11 síp, megint kétszer hívtam egy percen belül. 3:12 semmi, 3:13 kétszer hívtam, 3:14, 3:16, 3:17, 3:18, 3:19 semmi!!! életjel!!!! hol van!!!! Bandi hívja másodszorra, és LÁSSANAK CSODÁT, neki felvette. elméletben 5 perc és ideér. jó. ébren van és elméletben úton. oké. jó. fú de megverem amint ideér. Zsófi engedj ki. egyedül ott álltam és vártam rá, hogy mikor bukkan fel a hülye feje, idegállapotban voltam. aztán megláttam a copfját. csak úgy szaladt a bőröndjével a kezében. futok felé, 3:28 van. legelső mondata: „majdnem megkéseltek!” hát kitértem a hitemből, nem is ő lenne. de miért pont most. like. ok most nem érek rá, mennem kell olaszországba na! mindegy is, örülök, hogy itt van, életben és most uccu itália. Ravennáig max mosdóért álltunk meg. délután negyed négykor értünk oda, hol megnéztük a Galla Placidiát és a San Vitalét. aztán átsétáltunk a San Apollinare Nuovóhoz is. „csak ti ketten vagytok az életemben akik idegösszeroppanás nélkül képesek hallgatni a faszságaimat végtelen ideig” ... vagy valami ilyesmi megható dolgot mondott nekem itt András.i lvoe him a napot úgy zártuk, hogy megszálltunk ugyanott, ahol tavaly (Roncobilaccio) és megnyírtam András haját.
0610: irány Róma!
ezekre a részekre nem igazán emlékszem, hisz ahányszor felkerültem a buszra, annyiszor elaludtam. de azt tudom, hogy legközelebb egy strandon ébredtem. megmártottuk magunkat a tengerbe, dobáltuk egymást, jól éreztük magunkat. pancsi után ettünk pizzát és szárítkoztunk. közel 3 órán át voltunk a tengerparton, majd elindultunk a szállásunk fele, hiszen még be is kell jelentkezni, satöbbi.
egy óra utazgatás után megérkeztünk a kempingbe. egy órán át tartott a becsekkolás, addig mi röhögve néztük, ahogy Zsófi próbálja kiszedni a tüskéket a lábából.
kilenckor elindultunk, hogy megnézzük az esti Rómát. olyan két órát voltunk ott és a visszaút nagyon kacifántos volt. a busz egy megállóval később rakott le minket, ezért vissza kellett sétálni. amivel nincs gond, csak szembefutottunk pár rendőrrel és ????? somehow nem mertünk feléjük elmenni és kerülőket kerestünk. közben találkoztunk egy-két.. utcán dolgozó hölggyel, ami számomra azért fless, mert én még életemben nem láttam ilyet és bit shocking. anyways, olyan fél egykor caflattunk vissza a szállásra, ahol meg volt egy disco. hát oda vissza is néztünk. beszélgettünk egyet ausztrál emberekkel, egy gyerek sorba kitalálgatta az életkorunkat és próbálta kimondani a nevünket; dobozos bort ittunk; én majdnem megtéptem egy lányt (elmesélések szerint), merthogy rámászott Andrásra és nekem meg nagyon nem tetszett a dolog. de amúgy jó volt.
* „éles a tenger” * „különben is, fél egykor már fuck the system.”
0611: bevesszük Rómát. rohamvágtában.
a Spanyol lépcsőnél kezdtük az idegenvezetést. 20 perc séta és a Trevi-kútnál teremtünk. na ennyi embert is nagyon ritkán látok egy helyen. 1 óra séta és útba ejtettünk pár totemoszlopot, bevásárlóközpontot és átmentünk a Pantheonhoz (💕💕💕). mivel nekem a Pantheon az egy szívemcsücske építmény, nagyon boldogan néztem körbe, és mindössze úgy, hogy tízpercet vártunk. majd átloholtunk a Fiumi-kúthoz na és én ott voltam úgy halál. itt a vég. leolvad a cipőm. szóval innen szaladtunk át a piactérre és kaptunk egy óra szabadidőt. azalatt megebédeltünk és nagyon nyomott hangulatban battyogtunk egymás mellett Andrással de whatever. bevásároltam magamnak két gyűrűt. aztán átszambáztunk a Colosseumhoz, a Forum Romanumon át és jaj de beautiful. ez a rész úgy kiesik mi volt ezek után, de nagyon úgy hiszem, hogy már csak visszamentünk a szállásra és megint beitaloztunk. 0612: mivel előzőnap elég sokáig maradtunk fenn ismét, plusz az előző nap is hihetetlen töménységű látni valót daráltunk le, nem emlékszem kristály tisztán erre a napra se :( de! voltunk az Angyalvárnál. majdan átsétáltunk a Vatikánhoz. szolid egy órát minimum vártunk, addig rohangáltunk jégkásáért, kútért, dolgokért amivel hűthetjük magunkat. csapatunknak volt egy kicsit fogyatékosabb része is, aki leállt üzletelni az utcai árusokkal úgy, hogy egy mukkot nem tud angolul, nem hogy olaszul. szóval abból lett egy kis ordítozás meg egy nagyon stílusos kilépő az árus részéről (elrohant, majd az utca sarkán intett egyet). egy órát kaptunk a Vatikán körbejárásához, ami elméletben nagyon kevés. végülis tényleg az volt, mert kb. egy pillanatra nem álltunk meg bámészkodni, gyönyörködni. a végén van a Szixtuszi kápolna és amilyen pofátlan/kimerült voltam, ahogy leültem csodálni a plafont és annak freskóit, egy picit elbólintottam. miután a Vatikánnal végeztünk jöhetett a Szent Péter bazilika. te jó ég. ha máshova nem is, ezt az egy helyet mindenképp nézzétek meg, ha van rá alkalmatok. szájtátva jártam körbe, olyan meseszép és hatalmas. egy fél óra alatt jártam körbe, majd elfeküdtem előtte, mert nagyon forgott a világ és álmos voltam. délutáni csendes pihiztem. nem sokra rá elindultunk haza, és mivel ez volt az utolsó napunk ismételten sokáig voltunk fenn és megittunk pár üveg sört. 0613: hazafele úton is mindenki próbálta kipihenni a virrasztást, meg azt a tömérdek információt amit ha úgy nézünk egy másfél napban kaptunk. egész nap utaztunk, ugyancsak a koliban aludtam és másnap iskola után hazamentem. i am the luckiest. Címkék: adventures, nyár, traveling |